“Üdv mindenkinek!
A tanfolyamról hadd ne írjak semmit. Sokáig tartana, ömlengős lenne és jó páran már megtették és jó páran még meg is fogják tenni, így én minek…. De valami ütőset még is leírnék, még ha ez csak nekem ütős!
Hogy honnan és miért vettem a bátorságot, azt most még nem tudom, de a nővéremet és az unokahúgomat a kérésükre (miután képben vannak, hogy hol jártam az ominózus hétvégén) „kezeltem”. Talán ki akartak próbálni, talán a velem kapcsolatos fenntartásaikat akarták erősíteni, minden esetre egy erős fejfájást és egy jobb oldali lapocka feletti izomfájdalommal fűszerezett gerinc fájdalmat kellet meg „csiribíznem”. Vegyes érzelmekkel kezdtem a dolognak (erősen tartottam a kudarctól) miután a tipikus rossztanuló módjára egyetlen betűt sem írtam a két nap alatt, így pusztán csak a memóriámra támaszkodhattam. – Jaj, légző technika- futott át rajtam a gondolat –fel kell pörgetnem magam! – És egy pillanat alatt megbántam, hogy nem jegyeztem le semmit abból, amit a Mester mondott! Na, most már mind egy, itt már visszakozni nem lehet, itt várnak a páciensek. Félre vonultam egy üres szóbába és kezdtem a tenyér csakrát
dörzsölni és a 4 ütem be, 4 ütem ki légzéssel, majd, lesz, ami lesz alapon egy komoly tűzlégzéssel feltölteni magam. Ekkor váratlan dolog történt. Olyan érzés volt, mint ha áramütést kaptam volna és mindenem elzsibbadt, egy másodperc alatt. Ekkor végtelen nyugalom lett rajtam úrrá, amiből éreztem, hogy most készen állok segíteni.
Nem akarok regényt írni és untatni bárkit is, de a lényeg: Mind a két fájdalom kb. 30 perces kezeléssel elmúlt. Az unokahúgom fejfájását egy bizsergés váltotta fel, ami mint egy úszósapka, úgy borította be a fejét, és ő kellemes érzésnek írta le. A nővérem hetek óta tartó fájdalma elmúlt, maradéktalanul. Bár nem sikerült a derekuknál az aurájukat megrángatnom (igaz, ezzel csak magamat akartam megnyugtatni, én is tudok olyat, mint a Gyula… még nem tudok!) még is, számomra elsöprő a siker.
Láttam két közeli rokonom meglepődését (azt hiszem nem erre számítottak) és megkönnyebbülését miután, elmúlt a fájdalmuk. Én még órákig bizsergő végtagokkal hajnal 4-ig voltam fenn, anélkül, hogy elálmosodtam volna. Jól éreztem magam fizikailag és lelkileg. Azon a napon két embert kezeltem, és három emberen segítettem.
Gyulának megköszönni, amit kaptam, természetes. Meghálálni azt hiszem, sosem tudom majd. Hogy bepótoljam a mulasztásomat és az írásos anyag meglegyen, mindent megteszek. Ezért ha lehet, szívesen segítenék a két nap anyagát kidolgozni és a megfelelő helyen a megfelelő emberek számára hozzáférhetővé tenni. Így bepótolva azt amit nem tettem meg a helyszínen és így téve lehetővé, hogy memorizálni tudjam mit mikor és miért kell tennem.
Köszönök mindet Drága Gyulám! Az Úr áldása kísérje életedet.” (teljes név)